Edda Veled Vagyok

Csak néhány fény

És az országúton az autó rohan velem

Ez az életem

Ez az életed

Csak néhány kéz

Csak néhány kéz marad a sokezerbõl, aki segít

Aki segít neked

Aki segít nekem

Kemény vagyok

Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam

Ez így igaz

Ez így igaz

Azt mondod, jó nekem

Jól van, én elhiszem, de nem tudsz mindent, félek

Félek

Hogy gyakran én is félek

És hogyan tovább?

Volt már siker és volt már elég bánat

Kinek kiáltsak?

Kinek kiáltsak?

Gyakran indulok szorongással telve

Mint aki vissza se tér

Nem vagyok keményebb, mint te

Csak hajt a vér, az örökölt vér

S ha valamelyik utamról vissza se térek

Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod

Hogy veled vagyok

Veled vagyok

Csak néhány fény

És az országúton az autó rohan velem

Ez az életem

Ez az életed

És hogyan tovább?

Volt már siker és volt már elég bánat

Kinek kiáltsak?

Kinek kiáltsak?

Gyakran indulok szorongással telve

Mint aki vissza se tér

Nem vagyok keményebb, mint te

Csak hajt a vér, az örökölt vér

S ha valamelyik utamról vissza se térek

Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod

Hogy veled vagyok

Veled vagyok

Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni

S a nagy hideg sötétben bátran lépegetni

Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni

S a nagy hideg sötétben bátran lépegetni

Árnyékot nem látni, nem nézni hátra

Csak menni

Csak menni

Bátran menni